2020. márciust írunk. 1 hónapja dolgozom az új munkahelyemen, ahova sajnos az elmúlt 7 évvel ellentétben minden nap be kell járni Budapestre, ami napi 2 óra autózást jelent. A feleségem otthon a 3 gyerekkel, akik közül még csak 1 jár óvodába, de az elviteléhez a másik kettőt is cipelnie kell magával és ez megrémíti. Fél a közlekedéstől, fél a parkolástól, fél attól, hogy a másik kettő mit csinál addig, amíg a harmadikat öltözteti és felkészíti az óvodára.
Így teltek a napjaink már 1 hónapja és én némi engedménnyel igyekeztem korábban eljönni a munkahelyemről, hogy néha a terhet levegyem a válláról. De aztán jött a Covid. Azzal rémisztgettek, hogy teljesen lezárják Pestet, Pest megyét és senki se ki, se be. Ez egy újabb nagy nyomás volt, mert a nagyszülői segítség minden hétvégén adott volt. De a tudat, hogy ez esetleg megszűnhet bizonytalan időre arra az elhatározásra juttatta a feleségem, hogy most kell lépni.
Nem tartott neki sokáig, sikerült rábeszélnie, hogy a lehető leggyorsabban pakoljunk össze és még aznap a munka végeztével menjünk el a nagyszülőkhöz, mert ha bejön a kijárási tilalom, akkor legyen kéznél a segítség. És hát bejött…március 15-től a cégemnél is home office-t rendeltek el, kijárási tilalom lett és hát bizony jól jött a segítség. És a „jólét” a nagyszülőkkel olyan jól telt, hogy arra a végső elhatározásra jutottunk, hogy eladjuk a 2015-ben felépített, szépen nevelgetett családi házunk és közelebb költözünk a „segítséghez”. Ez valamikor április eleje környékén lehetett és júliusban már alá is írtuk az adásvételi szerződést és megváltunk szeretett otthonunktól. Én legalábbis szerettem. A feleségem is, de ő a környékkel nem volt kibékülve és a közvetlen szomszédokkal sem, mert nem találta meg velük a közös hangot. Ekkor még nem gondoltam arra, hogy mindez egy betegség miatt lehet. Ugyan már a harmadik lányunk születése előtt volt pszichiáternél, mert a gasztro vizsgálatok nem mutattak ki semmit a gyomor panaszaira, ezért pszihés kivizsgálást is javasoltak. Már ott szerepelt a diagnózis között az enyhe bipoláris zavar, de akkor ennek még senki sem tulajdonított nagy szerepet.
2020. júliusában eladtuk tehát a házunkat és szükségünk volt egy újra. Átmenetileg az én szüleimnél húztuk meg magunkat lévén az volt a nagyobb ház, ahol a három gyerekkel kényelmesen elférhettünk. Ment a folyamatos keresés, hirdetések böngészése ám nem találtunk megfelelő nagyságú és állapotú házat, így nem maradt más, elkezdtünk telket keresni. Hatalmas szerencsénkre a nagymamám utcájában találtunk egy elhagyott telket, ami ugyan nem volt hirdetve sehol, a tulaj belement az eladásba. Ezek után megkezdődtek a tervezések és 2020. augusztusában megkezdődött az építkezés. Öt évvel az előző házunk építése után ismét egy építkezés közepén találtuk magunkat és már akkor tisztában voltam vele, hogy ez hitel nélkül nem fog menni. És nem is ment.
Moving house photo created by gpointstudio – www.freepik.com
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.